Lily: A Tale of Revenge from the Sunday Times bestselling author

Product Information

Tremain has skilfully created the character and allowed us to share her thoughts and feel her yearnings as we progress through from her teenage years to her marriage. Számomra a regény nagy pozitívuma az, miként a barátság fontos szerepet kap, ami értéket képvisel és megérdemli az értő olvasást. Azonban nem árt ha a sorok között is tudunk olvasni, hogy a cselekmény összetettségét is megértsük, illetve szeretni tudjuk ezt a történetet annak ellenére is, hogy nem adja magát könnyen. Bonyolult kapcsolatokat él meg Lily, ahonnan már-már úgy tűnik, nehéz győztesen kikerülni, de minden lappal egyre több erő sugárzik Lily-ből, egy kedvelhető, de nagyon érdekes, összetett személyiség. A befejezésért pedig mindenképpen megéri végig elolvasni a regényt, mert egy gyönyörű, megható és egyben felemelő lezárást kapunk egy erős női karaktertől. Összességében szerettem ezt a szépen megírt, erős narratívával bíró regényt és ajánlom olvasásra mindazoknak, akik szeretik a történelmet és nem riadnak vissza attól, hogy egy erős női karakterről olvassanak, aki nem hétköznapi felnőtté válást tudhat a magáénak. Some parts of the book are utterly pointless and immature. Why do men fall helplessly in love with Belle Prettywood? Apparently she makes them orgasm (and make walrus sounds?) like no one else could. The whole searching for a grave for Belle is also pointless padding. In fact, much of the story about Belle was pointless. And for the person who shows Lily love, we don't know much about Belle; her character isn't developed sufficiently. The whole story about the lady making religious figurines who Lily thinks could be her mother was also pointless. Thinking about it, it seems like the author decided this book was going to just be a sad story with no other point. In that respect it was a success: a story which is great at describing a hopelessly horrible life of a person with no other point. In London, in the winter of 1850, baby Lily Mortimer is found abandoned at the gates of a park by a young police constable, who takes her to the London Foundling Hospital. As was the custom she is fostered out, to a farming family in rural Suffolk, where she is loved, and taught to sew. At the age of six she is returned to the hospital, to be sent out to work. Because of her sewing skills she finds herself at Belle Prettywood's Wig Emporium, where she finds favour. But Lily has a secret which will haunt her and determine her fate. Sam Trench, az egykori fiatal rendőr nem veszíti szem elől a fiatal nőt, akit annak idején, csecsemőkorában megmentett. Amikor viszontlátják egymást, azonnal kölcsönös vonzalmat éreznek – Lily biztos abban, hogy Samnél megtalálja boldogságát. De lehetséges, hogy éppen ő fogja leleplezni a bűnt, amit a lány elkövetett? Ő fogja elhozni Lily számára a halálos ítéletet?

Nagyon szeretem az írónőben, hogy játszi könnyedséggel adja át bármilyen korszak vagy hely atmoszféráját, és ez ebben a regényben sincs másként. Nem csak a lelencház borzalmai jönnek át, hanem a tizenkilencedik századi London hangulata vagy a vidéki idill is. Egyszerűen imádom, ahogy ír, bármilyen kemény témát élvezetessé tud varázsolni a stílusával. At the heart of this novel is a taut moral drama that sits uneasily amid its more frivolous trappings Tremain brilliantly conjures up the atmosphere of Victorian London while the story is cleverly structured to keep the reader guessing to the end Richard Hopton, Country & Town HouseThe enthralling heroine of Tremain’s 16th novel is orphan Lily Mortimer, abandoned as a baby in 1850 at the gates of a park. Taken to the London Foundling hospital, she experiences abuse and cruelty, leading her to commit an avenging crime years later. Tremain evokes Victorian London with visceral intensity in a gripping and deeply humane novel exploring themes of rejection, poverty, guilt and redemption. On Getting Better I had high hopes for this book. While it did keep my interest (and I read it in one sitting), this is only because I’m interested in the period and the subject. Unfortunately it was quite dull and not the ‘tale of revenge’ expected. It felt like the author was trying to rewrite Hetty Feather for adults. We feel that Coram children come to value the rules of behaviour put upon them. Under the tutelage of people like Nurse Maud, they soon understand the difference between right and wrong. Do you not agree?’ Tonkin, Boyd (5 March 2010). "Journeys home: Rose Tremain reflects on the past and her present life writing in the south of France". The Independent . Retrieved 9 May 2014. A heart-wrenching tale that blends historical detail, moral fable and fairy story with a powerful heroine at its helm Yours, *Christmas Gift Guide 2021*

Engem beszippantott a regény, egyetlen nap alatt végig is olvastam. Együtt szomorkodtam, féltem, dühöngtem Lilyvel és szurkoltam neki, hogy az élete jóra forduljon. Igazi érzelmi hullámvasút. Lily titkát már az első oldalakon megismerjük, de a szerző sokáig várat minket a körülmények megismerésével. És persze, mind tisztában vagyunk vele, hogy egy gyilkosság nem lehet megoldás, de mégsem voltam képes elítélni Lilyt a tettéért. Nem Lily választotta ezt az életet, mégis lehetőségeihez mérten próbálta kihozni magából a maximumot. Az árvaházból kikerülve a legtöbb kölyök bűzözőnek, prostiuáltnak áll. Ehhez képes ez a fiatal lány egy reménytelibb úton járt. Ismét beszippantott Rose Tremain a történetével, és már most kíváncsian várom hova kalauzol el minket legközelebbi regényében. Rose Tremain parádés abban, hogy olyan narrátort válasszon, aki a társadalom peremén lavírozik. Tökéletesen mutatja be az egykori Londont, a kis lelencet, aki nagyon szimpatikus, szerethető karakter. Keresi az örömöket az életben, közben küzd a múltjával, a félelmeivel, a bűntudatával és idővel keresni kezdi szülőanyját. Kapunk egy szeletet a kor szegénységéből és gazdagságából egyaránt, és az árvaházak rettenetes világából.But fairy tales are often close to horror stories. Like all children at the Foundling Hospital, Lily spends her formative years with a foster family, in her case helmed by the lovingly maternal Nellie who lives on a Suffolk farm. At the age of six she is abruptly wrenched away (this was standard practice) and returned to the hospital where Tremain imagines a loveless climate of abuse on a par with that at Ireland’s Magdalene Laundries. And so the scene is set for this slightly different tale from Rose Tremain. I haven’t read any of her books before, but I am a fan of historical fiction, and this one doesn’t disappoint. Let’s get one thing out of the way, though. Yes, there are definitely echoes of Sara Collins “Confessions of Frannie Langdon” in here, and it would be hard not to make comparisons, but actually, the story is quite different. Across the years, the policeman who found her keeps watch over Lily and when he meets her again, there is an instant attraction between them and it is this story which takes us forward. But some of the best bits are where Lily and her friend Bridget venture out into London. She dreams of Sam Trent, who seems to be watching over her, and he also seems to have special feelings for her. It is her guilty secret, because Sam is a married man and his wife has been especially kind to her. This is a really satisfying read, I felt like I truly got to know the main character and my heart hoped, cared and broke for her. Marianne will remain with me as a friend. Aspden, Peter (5 June 2008). "Tremain novel on plight of a migrant wins Orange prize". Irish Times.