Lily: A Tale of Revenge from the Sunday Times bestselling author

Product Information

This small but mighty novella is a master class in character and world building and the writing is just sublime. The portrayal of Marianne effortlessly captures the absurdity of teenage infatuation ‘The narcissism of a person in love knows no bounds ‘. Lively and emotional ... Not many novelists of this calibre are so easy to read and hard to put down' Sunday Times

There’s nothing wrong with a bit of melodrama. It was good enough for Daphne du Maurier, who made of it something heady and elemental, and such contemporary virtuosos as Sarah Waters continue to draw on its disreputable traditions. It needn’t alarm us, then, to find that Rose Tremain’s new novel opens with a confession of murder, a stormy night and the rescue – from ravening wolves, no less – of a foundling infant. What’s the point of melodrama, after all, if you can’t turn up the dials a bit? Az járt a fejében, hogy okos dolog a verebekre gondolni, nem arra, amit ki akarnak mondatni vele, mert tudta, azt ki nem mondja, amíg csak él.” There was a whole section during which Lily tries to find out if a certain woman is her mother, but she has no reason to believe she is. At the heart of this novel, then, is a taut and quietly furious moral drama that sits uneasily amid its more frivolous trappings. Indeed, it seems in the end to be striving to shake them off. Lily leaves her employer, a flamboyant wigmaker who moonlights as a courtesan. In a moment of crisis, she seeks out the kindly constable who once saved her. Now a married superintendent, he responds by making a humid declaration of love; another shabby figure from the stagy romp to which Lily herself no longer belongs.Lily is duly heartbroken when she learns that she must return to the hospital, but heartbreak proves to be the least of her sufferings. And in the depiction of these sufferings Tremain finds a surer footing, paring away the histrionics and adopting a flintier register. The Sisters in charge demand not just obedience but gratitude. They don’t get it from Lily, who has known real love and kindness and refuses to play along. Váratlanul ért Rose Tremain stílusa. A könyvtárunkban annak idején nagyot ment a „Gustáv- szonáta” meg a „Zene és csend”, de én valahogy a „Lily”-re figyeltem fel. A borító nem tetszik különösebben. Nagyjából értem mit fejez ki, és hogy miért ilyen, de mégis, valahogy sokkal letisztultabbak a korábbi Tremain fedlapok. A címe sem különös, és a szedése is nagyon levegős. Mindezekből kiindulva sokkal inkább egy történelmi romantikus zsánerhez közel álló szépirodalmi műre számítottam, mint erre a történetre. Life in the Foundling Hospital is harsh and cruel, a place where children are shown no love, indeed they’re reminded constantly of their worthlessness. Eventually, because of her excellent sewing skills, as taught by her foster mother Nellie, Lily is given a place at Belle Prettywood’s Wig Emporium, where she is highly regarded for her skills, but nobody knows that Lily has a secret, something that could seal her fate with the gallows! Once Lily is an adult the book becomes monotonous. Nothing really happens, although there are lots of ‘almost’ events. Her big secret isn’t really a secret at all, as it’s fairly clear who she’s murdered and why long before we’re told.

Marianne is naive, and for a lot of her life, her naivety stays through to her adulthood and shapes decisions she makes. Powerful… Full of the insights and the shining quality of writing that one can always expect from this accomplished novelist’ Daily ExpressNincs egyetlen nevelő sem, aki egy gyerekhez méltó bánásmódban részesítené az ott lakókat. A gonoszság szinte nekem is fájt. We feel that Coram children come to value the rules of behaviour put upon them. Under the tutelage of people like Nurse Maud, they soon understand the difference between right and wrong. Do you not agree?’

I enjoyed the Anne with an e orphanage vibe. It was dark and gritty and how I like it. . the book is split between lily's pov as an adult and pov as a child and I def preferred her pov as a child because of this. I also liked the tone shift on the edgier scenes. I loved Nellie & Lilys relationship 💞A regény látszólag az őt kisbabaként megmentő, Sam Trench rendőrrel való szerelemre épül, de valójában alig. A férfi nem tud főszereplővé előlépni, bármenyire is jelen van a nyitómondattól a zárógondolatig. Épp a saját kisszerűsége akadályozza meg abban, hogy pozitív hős lehessen. Marianne Clifford, teenage daughter of a peppery army colonel and his vain wife, falls helplessly and absolutely for eighteen-year-old Simon Hurst, whose cleverness and physical beauty suggest that he will go forward into a successful and monied future, helped on by doting parents. But fate intervenes. Simon's plans are blown off course, he leaves for Paris and Marianne is forced to bury her dreams of a future together. Tremain has skilfully created the character and allowed us to share her thoughts and feel her yearnings as we progress through from her teenage years to her marriage.

Sam Trench, az egykori fiatal rendőr nem veszíti szem elől a fiatal nőt, akit annak idején, csecsemőkorában megmentett. Amikor viszontlátják egymást, azonnal kölcsönös vonzalmat éreznek – Lily biztos abban, hogy Samnél megtalálja boldogságát. De lehetséges, hogy éppen ő fogja leleplezni a bűnt, amit a lány elkövetett? Ő fogja elhozni Lily számára a halálos ítéletet? Marianne, being 15 and wildly enamoured with a distant teenaged Simon is affectionately driven to distraction hoping to “ascend to heaven together in the pale blue Morris Minor” A regény szerkezete elsőre töredezettnek tűnik, rendszertelenül ugrál az időben, látszólag logikátlanul idéz fel eseményeket, és indokolatlanul ragad ki epizódokat Lily jelenéből. Aztán találtam egy második főszereplőt a regényben és hirtelen megalapozottnak tűnt minden jelenet. Az első pillanattól fogva ott ólálkodik a háttérben a halál. Annyira, hogy időközben, az árnyékok közt főszereplővé válik. A temetős jelenet például látszólag nem illik a történetbe (elsőre feleslegesnek tűnik), de aztán úgy éreztem ez a Halál nagyjelenete vagy a főpróbája. Nehéz eldönteni, mert bár kétségtelenül az ő szerepének ez a csúcspontja, de itt mégsem ér véget. Az utolsó oldalakig főszerepben van az elmúlás ígérete. Hátborzongató. Összetett, és sokrétű a mondanivalója.This is another book that I think your better off reading blind. I found it to be quite an emotional read. The rawness of the poverty and suffering people suffered in the Victorian era doesn't bare thinking about. The book is descriptively written and the characters felt true to the era and the storyline is captivating on so many levels. I loved this book from beginning to end.